2010. március 6. (szombat) 18.50

A második mérkőzésünket hosszabb szünet után kezdtük, bíztam benne kicsit mindenki megnyugszik és összeszedi magát. Kicsit jobban küzdöttetek, mint az első mérkőzésen, de nem igazán figyeltetek arra, amit kértem. Egyénileg erőlködött mindenki, nem akartatok egymásnak passzolni. Nem éreztem, hogy csapatként működtünk volna a pályán. A saját problémájával volt mindenki elfoglalva és így nem lehet meccset nyerni. Nem volt rossz csapat ez a Gödöllő és tudom mindkét negyedben két magas is volt a pályán. De az időkérésnél megbeszéltük, akit a magas ember fog az kihúzódik a pálya szélére, csak azért, hogy tudjunk egy:egyből kosarat dobni. De ehhez szét kellett volna húzni a támadást és türelmesnek kellett volna lenni. Néha rájöttünk, hogy ez nem is olyan rossz, akkor Gréti szerzett is kosarat belőle. Ezért nem is értettem, hogy miért nem akarunk ebből a taktikából még több kosarat szerezni. Mentetek a saját fejetek után, ami nem volt eredményes. 18 pontot dobtunk az egész mérkőzés alatt, ez nagyon kevés.
Tényleg szeretném kérni tőletek, hogy értékeljétek, hogy ennyi bajnokságban szerepeltek és ez mind értetek van. Nem sok helyen van ez így, ahogy nálunk. Más hasonló korú gyerekek örülnének annak, ha ennyi lehetőséget kapnának, mint ti. Éljetek vele, mert majd serdülő korosztályban rá fogtok döbbeni, hogy milyen jó is volt a mini bajnokságban. És higgyétek el, ha elbújunk a felelősség elől, akkor sosem fogjuk tudni alkalmazni mérkőzéseken, az edzésen tanultakat. Ne féljünk attól, ha valami nem sikerül elsőre. Feladni sosem szabad, akkor örök vesztesek maradunk az élet minden területén.
Szeretném megköszönni a szülőknek, hogy ismét a kosárlabdának szenteltétek ezt a hétvégét, és biztattátok gyermekeiteket a nézőtérről.
Éva néni

Pontszerzőink: Sváb G. 6, Veress N. 5, Horánszky B. 3, Wentzel H. 2, Kun B. 1, Opperman D. 1 pont.